A jéghegy csúcsa

Freud azzal, hogy feltételezte egy lelki valóság létezését, megváltoztatta azt a módot, ahogy addig a tudósok és a laikusok a lélekről gondolkodtak. Az emberi lelket egy jéghegyhez hasonlította.


Szemléltetésében a jéghegy vízfelszín feletti része a tudatos részünk, mindaz az információ, aminek jelen pillanatban a tudatában vagyunk, amit most gondolok, látok, hallok. Szintén a víz fölött helyezkedik el mindaz, amire pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá tehető, ilyen pl. a személyes emlékeink és azok a dolgok, amiket megtanultunk.


A jéghegy vízfelszín alatti, sokkal nagyobb része a tudattalan: ide tartoznak az elme számára megmagyarázhatatlan, irracionális vagy elfogadhatatlan késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek, amelyek befolyásolják gondolatainkat, cselekedeteinket. A nem látható kompetenciák alá tartozik a tudás, a tapasztalat, az alkalmassági és rátermettség, a viselkedés és értékek valamint az életpálya. Ide sorolnám még a hozott tudást, rejtett képességeket.


A kliensekkel való munkája során Freudnak feltűnt, hogy azok az emlékek, amik felidézése és átélése végül gyógyulást hozott. Az elmélet szerint, ha a gyermeket valamilyen trauma éri gyermekkorában, ami elfojtásra kerül, és később, felnőtt korában olyan hatás éri, ami felidézi az eredeti traumát, akkor az elfojtás miatt neurotikus tüneteket kezd produkálni a személy. A gyógyuláshoz fel kell tárni az eredeti traumát és az elfojtást megszüntetve a tudatba kell azt emelni.


Neked milyen különleges képességed van?