Lélek

A lélek fejlődésének állomásai/6

Homlokcsakra (hat-alma)

A homlokcsakra a szemöldökök felett, azok között helyezkedik el, harmadik szemnek is nevezzük. Szanszkrit neve -” Ajna” – azt jelenti, ‘tudni, felfogni”. Az indigó és a bíbor színre rezonál. Eleme – Fény.
Feladata: tisztánlátás, spirituális tudás, látnoki képesség
A hatodik csakra a harmadik szem spirituális központjának feleltethető meg, tehát a bölcsesség erőközpontja. Az intuícióval és a Felsőbb Énünkkel való kapcsolattal van összefüggésben. A harmadik szem csakra az átjáró az intuíciónkhoz, az érzékeléshez, és a belső bölcsességhez. a kiegyensúlyozott homlokcsakrájú egyén nagyon intuitív, karizmatikus, tisztánlátó. Képes tisztán gondolkodni, és tudatossága magasabb szintű. A médiumoknak ez a csakra különlegesen erősen vibrál. A hatodik csakra aktiválja azokat a leckéket, melyek a bölcsességhez vezetnek, ezt élettapasztalatok, illetve a tárgyilagosság képességének megszerzése révén érhetjük el. A tárgyilagos valóságfelfogást a „személyes elme” befolyása felett álló tudatállapotnak tekinthetjük, mely éleslátáshoz vezethet bennünket.
Energetikai kapcsolat a fizikai testtel: agy, idegrendszer, agyalapi mirigy, tobozmirigy, szemek, fülek és az orr.
Az energia-áramlást akadályozza: ha félünk az igazságtól, az egészséges ítélettől, ha félünk külső tanácsokra támaszkodni, ha félünk árnyékos oldalainktól és ha vonakodunk attól, hogy feltárjuk félelmeinket.


Kiegyensúlyozatlan vagy blokkolt csakra jellemzői:
• Túl kevés energia: túlságosan materiális, racionális
• Túl sok energia: fanatizmus, szellem túlhajszolása


Szakrális igazság: „csak az igazságot keresd”


Az igazság és az illúzió közötti különbségtétel az elme és nem az agy feladata. A tudatossá válás során az ember képessé válik leválasztani magát a szubjektív észlelésekről és meglátni az igazságot vagy a szimbolikus jelentést egy adott helyzetben. A szenvtelenség nem azt jelenti, hogy nem törődünk a dologgal, hanem lecsendesítjük magunkban a félelem vezérelte hangokat. Akinek ez sikerült olyan teljes én-tudattal rendelkezik, hogy külső befolyások nem gyakorolnak rá hatást tudatosságán belül. A szenvtelenség állapotában felismerjük, hogy senki sem határozhatja meg saját életünk irányvonalát, amikor változás van életünkben az azért van, mert az élet egy magasabb rendű dinamikája lendít bennünket előre. A tudatosság azt jelenti, képesek vagyunk elengedni a régit és magunkhoz ölelni az újat, azzal a tudattal, hogy minden dolog a megfelelő időben kezdődik és a megfelelő időben ér véget. Ezzel az igazsággal sajnos sok a bajunk, mert az emberi lény stabilitásra, vagyis a változás hiányára törekszik. A változás megakadályozása nem csak haszontalan, de lehetetlen is. Feladatunk az, hogy energiáink legjavával részt venni minden helyzetben tudatában annak, hogy a folyamatos fejlődést szolgáljuk. A tudatosságban bekövetkező eltolódás mindig elhozza az elszigeteltség és a magány időszakát, míg az ember az igazság új szintjéhez hozzá nem szokik, aztán mindig új kapcsolatokra teszünk szert, senki nem marad egyedül sokáig.