A február 2-án tartott Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nemcsak vallási ünnep, hanem egy különleges időjárási jóslat napja is. A néphit szerint ezen a napon a medve kibújik a barlangjából, és viselkedéséből következtethetünk a tél hosszára. De vajon miért alakult ki ez a hagyomány, és mennyire van tudományos alapja?
1. A medve és az időjóslás hagyománya
A népi időjárás-jóslás egyik legismertebb mondása szerint:
- Ha a medve meglátja az árnyékát (azaz napos idő van), visszabújik, mert még hosszú tél várható.
- Ha borús idő van, kint marad, és ez azt jelenti, hogy hamarosan beköszönt a tavasz.
Ez a legenda több európai országban, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is ismert. Amerikában a legismertebb változata „Groundhog Day” néven ismert, ahol nem medvével, hanem mormotával végzik el ugyanezt a megfigyelést.
2. Miért pont a medve?
A medvék téli álmot alszanak, és a népi megfigyelések szerint tél végén kezdik el elhagyni a barlangjukat. Ez az időszak egybeesik február elejével, amikor a természet lassan ébredezni kezd.
A valóságban azonban a medvék viselkedése nem függ a Nap állásától vagy az árnyékuktól, sokkal inkább a hőmérsékleti viszonyoktól és az élelemforrástól.
3. Tudományos alapja van a medvés időjóslásnak?
Bár a népi hiedelem izgalmas és évszázadok óta fennmaradt, a meteorológiai kutatások szerint a február 2-i időjárás nem befolyásolja a tél hosszát. Az év ezen időszakában a hideg és melegebb időszakok váltakozása természetes, és hosszú távú előrejelzést nem lehet belőle levonni.
4. Magyarországi hagyományok és medvék
Hazánkban is élnek barnamedvék, főként az Északi-Középhegységben, valamint az Aggteleki Nemzeti Park területén. A hazai állatkertek is követik ezt a hagyományt: minden évben figyelik a medvék reakcióit, például a Budapesti Állatkertben és a Veresegyházi Medveotthonban.
Összességében tehát a medve árnyékától nem függ a tél hossza, de a hagyomány mégis egy kedves népi szokás, amely színesíti a tél végi időszakot.